Pensioenpremie ABP stijgt: 'waar ligt de grens?' | Nieuwsuur nep christelijke louboutin

Pensioenpremie ABP stijgt: 'waar ligt de grens?'

Binnenland, Economie
ANP

De premie van het ABP, het grootste pensioenfonds van Nederland, stijgt volgend jaar met meer dan 2 procent. En dat is slechts een eerste stap; de komende twee jaar zal de pensioenpremie verder omhooggaan, vanwege de gedaalde rente en de lagere rendementsverwachting.

"Het voelt als een nieuw hoofdstuk. We betalen met z'n allen steeds meer in de collectieve sector. Neem de zorgpremie, maar ook de pensioenpremie", zegt Annette Cillekens (59), teamleider op christelijke scholengemeenschap Het Streek in Ede. Zij is als docent aangesloten bij het ABP.

Cillekens en haar collega's zullen er volgend jaar waarschijnlijk een tientje per maand op achteruit gaan. "Dat is voor mij persoonlijk geen ramp, en ik denk voor niemand in onze sector, maar de vraag is waar de grens ligt. De grenzen worden nu steeds weer verlegd."

Video afspelen
07:16
Pensioenpremie ABP stijgt: 'waar ligt de grens?'
Christian Louboutink">

ABP is het grootste pensioenfonds van Nederland met 2,8 miljoen deelnemers. De premie voor het ouderdoms- en nabestaandenpensioen is nu nog 18,8 procent, volgend jaar wordt dat 21,1 procent. De komende twee jaar zal de premie nog verder stijgen. 

Het ABP heeft dat besloten omdat het fonds last heeft van de lage rente en daardoor op minder rendement kan rekenen. Ook worden mensen steeds ouder, waardoor het pensioenfonds langere tijd pensioen moet uitbetalen aan gepensioneerden.

Behalve voor werknemers, heeft de stijging ook gevolgen voor werkgevers. "Voor onze school met zo'n 280 docenten betekent het een kostenverhoging van 2,5 ton per jaar. Dat is nogal wat", zegt rector Wilfred Nep (42). "Zeker als je het omrekent in mensen, dan betekent dat 4 fte. Het bedreigt dus de baan van vier mensen."

Zelf sparen

Voor docent Nederlands Gerrine Lankhaar (32) lijkt haar pensionering nog ver weg. "Ik bekijk wel trouw de jaarlijkse pensioenoverzichten van het ABP, maar ik maak me niet druk over wat er allemaal gaat gebeuren tegen de tijd dat ik met pensioen ga. Volgens mij verdien ik genoeg om straks een mooi pensioen over te houden."

Maar ze probeert ondertussen wel zelf een buffer op te bouwen. "Behalve dat ik spaar in een pensioenfonds, probeer ik ook zelf goed te sparen en veel af te lossen op m'n hypotheek. Mocht het pensioenfonds later niet toereikend zijn, dan hoop ik het zelf te kunnen bekostigen."

Ik heb er al veertig jaar opzitten en ik mag nog acht jaar door. Dat had ik niet verwacht toen ik begon.

Annette Cillekens, teamleider

ABP-voorzitter Corien Wortmann-Kool zegt in het Financieele Dagblad dat ze de dure pensioenen steeds lastiger uit te leggen vindt aan deelnemers. "Het onderstreept de noodzaak om snel naar een nieuw stelsel te gaan." 

Het huidige stelsel is volgens haar erg rentegevoelig. "De lage rente drijft de premies op. In een nieuw stelsel moeten we daarvan af. Door mensen geen vast pensioen meer te beloven, maar ze een persoonlijke pensioenpot te geven waarbij de premie wordt belegd, haal je die angel eruit."

Wortmann-Kool benadrukt in het FD dat het ABP geen voorstander is van een individueel stelsel. "We vinden het wel belangrijk dat deelnemers verplicht pensioensparen en de risico’s samen blijven delen. We spreken daarom van een persoonlijk pensioen met bescherming."

Geld opzij zetten

Een individueel stelsel spreekt ook rector Nep en teamleider Cillekens niet direct aan. "Volgens mij kleven daar veel risico's aan. Is iedereen in staat om dat op een zorgvuldige manier te doen? Bovendien spreekt de collectiviteitsgedachte mij wel aan", zegt Nep.

"We dragen op die manier met zijn allen bij aan veel meer mensen in de samenleving", vult Cillekens aan. "Maar het zou natuurlijk wel mooi zijn als mensen in periodes dat het financieel goed gaat, wat meer geld voor hun pensioen opzij kunnen zetten."

Ze maakt zich meer zorgen over het verhogen van de pensioenleeftijd. "Die is opgeschoven naar 67 en nu zijn er alweer gesprekken over het oprekken van die grens. Inmiddels heb ik er al veertig jaar werken opzitten en ik mag nog acht jaar door. Dat had ik niet verwacht toen ik begon." 

Financiële meevaller

Het kabinet presenteerde vandaag een financiële meevaller van 4,3 miljard euro. Een deel van het geld, 330 miljoen euro, gaat naar een loonsverhoging voor leraren, militairen, politiemensen en andere ambtenaren. 

Zij moeten volgend jaar allemaal meer premie gaan betalen voor hun pensioen. "Wij vinden het daarom redelijk dat zij daarnaast een loonsverhoging krijgen", zegt minister Jeroen Dijsselbloem van Financiën. De ambtenaren zouden er anders op te veel achteruit gaan.


louboutin femmes chaussures
Christian Louboutin
louboutin leiligheter
louboutins en oferta
sapatos louboutins

'Ik ben christen en worstelde met porno'

in Geloven

Wat soms begint met 'nieuwsgierigheid', ontaardt maar al te vaak in pornoverslaving. Helaas kunnen ook christenen hierover meepraten. "Niemand wist van mijn duistere geheim – zelfs mijn vrouw niet."

"Mannen die worstelen met porno, schamen zich en zijn vóór alles bang om ontmaskerd te worden," weet Michael*. "Dat iemand hen ziet zoals ze werkelijk zijn." Hij spreekt uit ervaring.

Uitspattingen

In z’n tienertijd stal een vriend van hem
 een Penthouse uit de winkel; het bekijken
van dit beroemde blootblad prikkelde zijn jeugdige fantasie en joeg zijn hormonen op hol. "Vanaf dat moment begon porno m’n emoties te bevredigen," blikt hij terug. "En al snel kon ik niet meer zonder."

Maar zelfs in zijn wildste dromen had Michael zich destijds niet kunnen voorstellen dat hij zich pakweg twintig jaar later "te buiten zou gaan" aan allerlei seksuele uitspattingen. "Diep in m’n hart voelde ik schaamte en angst. Als iemand erachter zou komen... daar zou ik niet mee kunnen leven."

Jaar na jaar leefde hij met zijn geheim, zonder dat iemand iets vermoedde. Ook zijn eigen vrouw niet. Maar het drong gaandeweg steeds sterker tot hem door dat zijn pornoverslaving zonde was in Gods ogen. Hoewel doodsbang dat hij haar kwijt zou raken, biechtte hij alles op aan zijn vrouw, en beleed hij God zijn schuld. Ook zocht hij professionele hulp om los te komen uit het web van zijn verslaving.


"Porno doodt," waarschuwt hij. "Porno maakt kapot. Het ontneemt mannen en vrouwen hun waardigheid. Porno verkracht liefde. Het verhindert intimiteit. Zo ging het in mijn leven. Wij zijn geschapen als man en vrouw om te genieten van het geschenk van seksualiteit binnen een relatie, een heilig verbond. Als we die grenzen overschrijden, berooft ons dat van het vermogen om lief te hebben, om mens te zijn."

Volkomen verrast

"Ik was volkomen verrast," vertelt Sandra over de dag dat haar echtgenoot (Tim) opeens opbiechtte dat hij al vanaf zijn tienertijd verslaafd was aan online pornografie, hoewel hij – net als Michael – zo op het oog een gelukkig leven leidde en trouw meeging naar de kerk. "Ik had geen idee dat dit speelde," vertelt ze. "Ik werd boos. Boos op Tim en op mannen in het algemeen. Het was het einde van alles waarvan ik dacht dat ik het had, alles wat echt was. Ik had het idee dat ik Tim niet meer kende. Het voelde als nep; alles wat we daarvoor hadden, leek plotseling kunstmatig. Ik had in een leugen geloofd. Ik kende hem niet, wist niet wie hij echt was. En wat hij voor mij voelde, was één grote leugen."

Hoewel de bodem onder haar leven werd weggeslagen, besloot Sandra Tim trouw te blijven. Samen zochten ze hulp. Ze beseffen dat ze mogelijk de rest van hun leven last zullen blijven hebben van het feit dat haar echtgenoot zo diep was weggezonken in het moeras van zijn pornoverslaving. "Maar met Gods hulp gaan we samen de strijd aan."

Reis in de duisternis

Richards "reis in de duisternis", zoals hij het zelf omschrijft, begon toen hij een eigen bedrijf aan huis startte. Hij was nieuwsgierig wat hij te zien zou krijgen als hij "bepaalde zoektermen" intypte, in de eenzaamheid van zijn kantoor. "Al snel verschenen er nogal beeldende, expliciete plaatjes, zó voor m’n ogen. Het fascineerde me."

Het duurde niet lang, of Richard werd volkomen paranoïde. "Ik wist dat ik betrapt zou worden, en keek altijd over m’n schouder. Ik was permanent bang dat iemand erachter zou komen, dat het uit zou komen. M’n vrouw, niemand wist van m’n duistere geheim."

Toch zat hij zondag aan zondag trouw in de kerk, en gaf hij zelfs zondagsschool aan de kinderen in zijn gemeente. Dat hij een dubbelleven leidde, besefte hij terdege. "Ik ben christen en ik worstelde met porno. Ik had een enorm schuldgevoel; daardoor kwam er een verwijdering tussen mij en God, en tussen mij en mijn vrouw en onze kinderen."

Ontroostbaar

Op een avond zat hij in zijn kantoortje weer eens naar porno te kijken. "Ik dacht dat mijn vrouw al sliep, maar ze kwam naar beneden, deed de deur open en daar was het, op het computerscherm... Ik zie haar gezicht nóg voor me."

Richard bezwoer haar dat het helemaal niets met haar of haar uiterlijk te maken had. Maar wat hij ook zei, zijn vrouw was ontroostbaar. Toch verbrak zij hun relatie niet, ondanks de pijn, de schaamte en alle vragen die deze ontdekking had losgewoeld.


Aanvankelijk hielden ze Richards versla
ving aan pornografie voor de buitenwereld geheim; dit leek hun het beste. "Omdat er
in onze kerk niet over werd gesproken," legt Richard uit. "Ik dacht dat ik misschien wel de enige was die ermee worstelde." Zijn vrouw vond het vooral heel gênant. "Zij vroeg zich af wat iedereen zou denken als ze eenmaal wisten dat ik, haar man, al een hele tijd worstelde met porno."

Uiteindelijk kozen ze er toch voor het te bespreken met mensen die zij vertrouwden. Richard zocht hulp om de kracht van zijn verslaving te breken en leerde – met vallen en opstaan – weer een gezond (huwelijks)leven op te bouwen. Met stralende ogen: “Gódzij- dank heb ik een uitweg gevonden."

* Om privacy-redenen zijn de namen gefingeerd. De man op de foto heeft geen relatie met het verhaal.
 Met toestemming bewerkt, op basis van de documentaire ‘Somebody’s Daughter’. Deze dvd is onlangs door Neema in Nederland uitgebracht en wordt gedistribueerd door Sabra (bestelcode V7656; verkoopprijs € 9,99).


Tekst: Gert-Jan Schaap
Beeld: Thinkstock
Bron: Visie 2013, nr. 39

Zo'n 800.000 Nederlanders zijn seksverslaafd

CHAP, onderdeel van Tot Heil des Volks, biedt psychopastorale begeleiding aan christenen die problemen ervaren met seksualiteit, verslaafd zijn geraakt aan (internet)pornografie of prostitueebezoek.

Op jullie site staat dat ongeveer 800.000 Nederlanders verslaafd zijn aan seks. Hoe betrouwbaar is dat cijfer?
Robert Beek, maatschappelijk werker bij CHAP en gespecialiseerd in deze problematiek: "Het is gebaseerd op een onderzoek uit 2005; dit cijfer komt overeen met schattingen die gebaseerd zijn op internationale studies. Met die 800.000 zit je aan de ondergrens, denk ik. Het werkelijke aantal zal hoger liggen."

Enig idee hoeveel christenen hiermee worstelen?
"Daar zijn geen exacte cijfers van. Wel hebben we onderzoek laten doen onder prostitueebezoekers en daaruit bleek dat twintig procent van hen zichzelf christen noemt. Als je aanneemt dat de meeste prostitueebezoekers seksverslaafd zijn, zou je – ook op basis van ander onderzoek – voorzichtig kunnen zeggen dat eenzelfde percentage onder seksverslaafden te vinden is."

Zijn het uitsluitend mannen?
"We zien een toename van vragen van vrouwen via Ben-ik-seksverslaafd.nl. Dit wijst erop dat het voor hen iets makkelijker wordt om over hun seksverslaving te spreken. Vermoedelijk is het taboe bij vrouwen groter dan bij mannen. Dit wil niet zeggen dat er een groei is te zien bij de vrouwelijke groep, maar wel dat de drempel iets lager is om het bespreekbaar te maken. Er zijn overigens wel verschillen in hoe de verslaving zich 'uit' bij vrouwelijke en mannelijke seksverslaafden."
 

Wat is hét kenmerk van een seksverslaving?
"Wat je in ieder geval altijd ziet, is een patroon om aan seksuele prikkels toe te geven of deze op te zoeken, bijvoorbeeld op pornosites. Er is een grote afhankelijkheid van seksuele prikkels. De poging om daarvan los te komen, leidt eerder juist tot versterking of instandhouding van het patroon. Een vicieuze cirkel, dus."

Hoe vind je als seksverslaafde de weg naar ware vrijheid?
"Bewustwording is altijd belangrijk: ‘Wat dóet deze verslaving met mijn leven, met mijn gedrag en met mijn relaties? En hoe is deze verslaving ontstaan?’ Het zoeken naar vervangende patronen is eveneens belangrijk. Je christen-zijn, dus de relatie met God, komt in onze hulpverlening nadrukkelijk aan bod. Ware vrijheid is inderdaad te vinden, maar daar kun je geen ‘vast plaatje’ op plakken. Mensen, de mate van verslaving én onderliggende factoren van deze gedragsverslaving – zoals stress, depressieve gevoelens of een ongelukkige jeugd – zijn nu eenmaal heel verschillend."

 

Ben ik seksverslaafd?

"Ben ik seksverslaafd?" Wie zichzelf die vraagt stelt, kan (anoniem) een ‘zelftest’ invullen op Ben-ik-seksverslaafd.nl, een initiatief van CHAP. Via deze site wordt tevens een gratis online oriëntatietraject aangeboden, dat bestaat uit zes fasen om je te helpen zelf na te denken over de manier waarop je omgaat met seksualiteit.

Tip voor de redactie?

Of heb je een foutje gezien? Mail ons

Meer over

  • seksualiteit
  • huwelijk en relaties
  • geloofsvragen
Tips van de redactie

Dansen, we lijken ervoor gemaakt
Ds. Niek Tramper hoort altijd geluid
'22% van de Nederlanders tussen 25-45 jaar is protestant'

Deel via social media

  • Facebook
  • Twitter
  • WhatsApp
  • E-mail

Lees ook

Niet getrouwd, wel zwanger

Niet getrouwd, wel zwanger

Nabil en Judith

Hoe maak ik meer tijd voor seks?

Hoe maak ik meer tijd voor seks?

Met tips van Cocky Drost

Cocky Drost

Visie seks-enquête: 40% van de mannen kijkt weleens porno

Visie seks-enquête: 40% van de mannen kijkt weleens porno

De helft zwijgt daarover

Maarten Vermeulen

Laatste nieuws

  • Ze vond dat ze niet langer een spijkerbroek moest dragen

    Ze vond dat ze niet langer een spijkerbroek moest dragen

  • Hoe kun je als vrouwelijke leider aanvaard worden?

    Hoe kun je als vrouwelijke leider aanvaard worden?

  • EO-programma ‘Geloof en een Hoop Liefde’ stopt

    EO-programma ‘Geloof en een Hoop Liefde’ stopt

  • Reclameblog: laat je lot niet liggen

    Reclameblog: laat je lot niet liggen

Meer nieuws

Video's

  • Wat heeft dominee Baardmans met mindfulness?

    Wat heeft dominee Baardmans met mindfulness?

  • 'Thank you for your service': pijnlijk geloofwaardige film

    'Thank you for your service': pijnlijk geloofwaardige film

  • 'Ik ging proefgeloven'

    'Ik ging proefgeloven'

  • Messiaans-joodse zangeres verrast jury tijdens Israëlische talentenjacht

    Messiaans-joodse zangeres verrast jury tijdens Israëlische talentenjacht

Meer video's

Emma (6) lijdt aan dwerggroei

Voor wie haar nog nooit in het echt heeft gezien, is het nauwelijks voor te stellen: Emma van der Linden is 6 jaar, 64 centimeter lang en weegt 4,6 kilo.

Lees het interview

Elbeszélések

A professzor álma

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik 0 2017. április 05. - nakika

A professzor álma

 

Fen Ugrik professzor álmában egy Bencés kolostorban járt.

Hogy, hogyan került a 11. századi Szent Márton hegyére épített szentélybe – maga sem tudta. De ha már itt van gondolta, megbeszélhetne az apáttal néhány dolgot, ami jól jönne a soron következő előadásának alátámasztására.

A kemény elutasításra felriadt álmából a professzor, és elkezdett szedelődzködni, hogy le ne késse a „Szláv jövevényszavak a magyar nyelvben” című előadását.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik 0 Szólj hozzá! humor

A puszta nyelve

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik 0 2016. szeptember 11. - nakika

A PUSZTA NYELVE I.

Annak ellenére, hogy jelentős számú szakértő kifejtette a véleményét az Árpád-kori hely-, nép-, és személynév állományunk kialakulásáról, mégis vettem a bátorságot, hogy saját véleményt alakítsak ki ebben a témában. Az alábbi írásaim nem tudományos célzattal készültek, inkább az eddig megismert szakirodalom – szerintem ellentmondásosnak ítélt – állításainak megkérdőjelezését vetem fel.

Ebben az írásomban a Dunától az Altájig nyúló sztyeppe, és erdős-sztyeppe – a középkor első évszázadaiban – létezett állapotának megnevezésére a magyar „Puszta” szót fogom használni. Itt, több ezer évvel ezelőtt, a népeket, törzseket összekötő, kapcsolattartó nyelv olyan nyelv lehetett, amelyből a magyar nyelv őrzött meg a legtöbbet.

Czuczor-Fogarasi szótár szerint a puszta, mint melléknév: „Mondjuk helyről, melyen semmi sincs, mely el van hagyva, mely egészen magán fölszereletlenül, s mintegy mindenből kifosztva áll”. Mint főnév: „jelent különösen miveletlen és lakatlan (emberektől nem lakott) síkföldet, vidéket”. „Puszta tehát eredetileg oly helyet jelentett, melyet a rajtalevő, hozzávaló tárgyaktól megfosztottak, s mintegy kivetkőztettek, honnan, kipusztítani valamit, am. kifosztani, különösen ellenséges kézzel mindent elragadni, elrabolni róla, vagy elrontani rajta, s mintegy meztelenül, fosztoran hagyni”.

A szó univerzális használatára mutat, hogy több nyelvben is fellelhető valamilyen formában: „Hangra és jelentésre egyezik vele Pindarusnál görög bhssa (őde Gegend. Griechisch-Deutsches Wörterbuch von Rost); továbbá a német Wüste (régi felső németben: wóstí, wuostí, wósta) melyet Adelung a vastus latin szóra viszen viszsza. Törökül: bos am. üres, puszta”. (Cz-F). M. Vasmer, orosz származású német nyelvész szerint a puszta szó (пусто́й, пуст, -а́, пу́сто), protoszláv: *pustъ, rokon az óporosz, pausto (vad, pld. macska) továbbá a paustre (vad hely), illetve a görög παύω (abbahagyom, megszüntetem) szavakkal. A szláv nyelvekben két teljesen ellentétesnek tűnő értelme van a puszta szónak: 1.) sűrű, átjárhatatlan erdő, vadon, (густой, непроходимый лес, дикое место) 2.) kihalt, elnéptelenedett, puszta hely (глухое, пустынное место), ahol a „puszta” (др.-русск. пустъ) szó jelenthet kietlen, sík vidéket, kopár, fátlan területet is – mint a magyarban. A spanyol-amerikai pampa is puszta volt valamikor. „Ezt a földrajzi nevet, mint minden mást, a spanyol-inkvizitor (főleg jezsuita!) történelemhamisítók teljesen kiforgatták és megváltoztatták. A régi okiratokon még mint PUXA szerepel. A spanyolok csináltak az erőszakos nyelvcsere idején a magyar pusztából pamba, bamba vagy pampa-t.” (Hary Györgyné: Móricz János, Shuar kutatások. Móricz János kutatásainak összefoglalása című írása. 1977.)

A fentiek szerint a szkíták, szarmaták, hunok, avarok, jászok, kunok, magyarok nyelvén szólva, az életterük a puszta volt. Később a puszta, mint főnév, a magyarból jutott több idegen nyelvbe (pl. német Pussta, szerb-horvát, szlovén, szlovák, cseh, lengyel pusta).

Az alábbiakban a puszta nyelvét (amelyet más írásaimban „magyarugor előnyelvnek” nevezek) felhasználva hozok néhány helynévelemzési példát a „Pusztából”.

Elsőnek, egy általános helynév etimont szeretnék tisztázni. A Pusztán, időben és térben szétszóródva éltek magyarok. Törzsek, csoportok, nevezetes személyek, ősapák vagy családok – teljesen mindegy, mert csak egy szempontból vizsgálom őket abból, hogy nevük fennmaradt mind a mai napig. Önelnevezésük valószínűleg „magyar” volt, és az őket körülvevők torzították el a nevüket különböző hangzási és írott formákra, amelyek fennmaradtak az idegen környezetben. (Így van ez ma is a magyar névvel, miért lett volna másképp évezredekkel ezelőtt?) A 10-20. század helynév-alakulási példái lesznek a bizonyítékok a hipotézisem alátámasztására. Időben visszafelé haladva, kezdem a 19-20. századdal. Van ebben a Pusztában, Tajset városától nyugatra, túl a Birjusza folyón (az 55.8067, 97.2713 koordinátákon), egy Vengerka nevű település. A hely névadásának hivatalos verzióját nem sikerült megtalálnom. 1967-ben hallottam róla először. Akkor, két hónapot dolgoztam egy egyetemistáknak szervezett nemzetközi építőtáborban Tajset vasúti rendezőpálya-udvarán. (Az előző évek meleg nyarai megolvasztották az altalajt, és a sínek megsüllyedtek. Meg kellett emelni a talajszintet vagy 1,5 méterrel.) A helybéliek meséltek a szomszédos Vengerka nevű faluról, ahol valamikor magyarok éltek. Hogy mikor, és kik arról csak találgathattunk. De tudni kell, hogy Itt az összes települést felszabadított elítéltek kezdték el építeni, és az ő utódjaik voltak az őslakósok. 2015-ben, Petőfi Sándor barguzini csontjainak temetése kapcsán találkoztam újra a Vengerka falunévvel. Újraolvastam Barátosi Lénárt Lajos 1939, 1946-os írásait, aki az Ázsia-kutató Geck-expedíció tagjaként (1909-1913) járt Petőfi nyomában. Említi, hogy „a Bajkál-tó mellett, kissé északra egy kis folyócska mentén (Megj. a folyó neve: Vitim!) van egy falu, melynek neve oroszosan: Vengerka-széló. Ezt a falut állítólag 1848-as honvéd foglyok alapították.” A falu helyét, a Petőfi kutatásban is részt vevő A.V. Tyivanyenko professzor meg is találta egy térképen (a V.V. Pagirja hagyatékból). Ma Romanovka a neve és a 53.2219, 112.7543 koordinátákon van feltüntetve Szibéria térképén. A burjátországi kutató arról is beszámolt, hogy ő maga ismer egy Romanovkában ma is élő, KARDOS nevű közéleti embert. A mai faluról azt tudhatjuk, hogy 1907-ben alapították, nevét az 1891-ben itt átutazó Nyikolaj Alekszandrovics Romanov (1868-1918) cárevicsről kapta, a Romanov-dinasztia uralkodásának 300-ik évfordulóján. Egy idézet Tarczali dell’Adami Géza: Megváltás Szibériából (kidolgozta Vámosi Saáry Jenő) című, 1925-ben megjelent könyvéből: „A Bajkál vidékén van egy orosz falu, Vengerka a neve... Egyik másik utcájának az elnevezésén csodálkozva akad meg a szem: Kossuth ulica, Petőfi ulica... A vengerkai öregek egyike-másika pedig, ha kiveri pipájából este a mahorkai hamvát, jóízű tanyai magyarsággal köszön el szomszédjától: jóccakát koma. – 1849-ben szakadt oda egy maroknyi magyar honvéd. Ott is ragadt.” Hogy mi a kapcsolat a Birjusza folyótól K-re fekvő Vengerka faluval – ezt még nem sikerült kideríteni. Azaz, mégis találtam valamit. Az infovilág honlapon 2016. 06. 02. dátummal megjelent Farkas József György tudósítása Vengerka faluról, „Ahol nincsenek magyarok – Vengerka” – címmel. „Szibériában, a Birjusza folyó kanyarulatai mentén található úti célunk, amelynek neve a „magyar nő, magyar lány” orosz fordítása. Lévén ez Irkutszk megye nyugati határán, nem áll összefüggésben más olyan kelet-szibériai településekkel, amelyek magyar emlékeket tartogatnának sorozatunk olvasói számára. (Még a Petőfi-kutatók kedvelt Barguzinja is a Bajkál-tó keleti oldalára esik, innen vagy négyszáz kilométerre.)” – így kezdi a riportját. „Maguk a vengerkaiak őszintén bevallják, hogy fogalmuk sincs elnevezésük eredetéről. Mint a tajseti járás megalapításának 85. évfordulójára kiadott díszes albumban felsorolják: az öt kisebb-nagyobb településből összerakott „falubokorban” élnek ugyan oroszok, ukránok, beloruszok, csuvasok, tatárok, marik, litvánok, moldovánok, mordvinok, burjátok, komik – csak éppen magyarok nem.” – folytatja. De a lényeg is kiderül az elnevezésről: a a transzszibériai vasút építésekor a Birjusza hídjánál állt egy Vengerka nevű állomás. Valószínű, hogy erről kapta a falu a nevét. Tehát a kérdőjel maradt. Miért lett az állomás neve: Vengerka? Az első világháborús hadifoglyok azonban még találtak nyomokat. Az 1897-ben született Fazakas Béla (Oltszem, Háromszék megye) volt hadifogoly járhatott Vengerka faluban is, de az Urálhoz közelebb az 55.686113, 76.74665 koordinátákon ma is meglévő Vengerovóban is! Vengerovo az Om folyó partján helyezkedik el, korábbi nevei, Golopupovó és Szpásszkoe (селo Голопупово, Село Спасское) volt. Így ír erről Gazda József EMLÉKEK ÁZSIÁJA (Terebess Kiadó, Budapest, 2003, 13. oldal, http://terebess.hu/konyvkiadas/pdf/emlekbel.pdf ) című könyvében: „Egy alkalommal a gyalogosan sodródók egy csoportja feltehetõen egy az 1848-as forradalom elhurcoltjaiból alakult falun ment keresztül...Amikor vittek Szibériába, az Ural tájában volt egy falucska, az volt a neve, hogy Vengerszkaja. Magyar falu. Volt benne egy öregember, nem tudom már, Balogh, vagy hogy hívták. De már sokat felejtett el a magyar szóból az öreg. Odajött hozzám, hogy őt vigyük haza, amikor megyünk, mert ő Magyarországról való. Kérdeztük, hogy melyik faluból. „Nem tudom már, hogy melyik falu volt, de úgy szólítottak örökké, hogy bihariak vagyunk”. Mondottuk, mit akarna maga otthon, hiszen nem ismer senkit. Nem, nem, de a környéket ismerem, s legalább ott temetnének el! Kérdeztük, hogy került ide. Azt mondja: Gyermek voltam, önként mentünk háborúba akkor. 15 esztendős voltam, puska volt a kezemben, s mentünk az oroszokkal szembe, ne engedjük, hogy bejöjjenek. Aztán elhoztak... Itt maradtam, megházasodtam... De nem egyedül voltam, mert haton voltunk, akik itt maradtunk. S itt ebben a faluban telepedtünk meg.” Nem volt nagy, de elég népes volt... Amikor keresztülmentünk, mert mi gyalog mentünk, ennünk nem adtak, hát koldultunk így a falukban. Adtak. Csak a tatárok nem adtak, de mások adtak. Már elmentünk volt szinte fél kilométert, az őr visszanézett, s megállított, hogy álljunk meg, mert két asszony integet, s kiabál. Megállottunk, s hát a két asszony utánunk futott, ott magyarázták, hogy „nem voltunk otthon, mikor kéregettetek, de elhoztuk!...” S elhozták az ételt utánunk. Onnan, Vengerszkajából...(FaB)”

Mivel Vengerovó a mai nevét csak 1933-ban kapta egy Mihail Trofimovics Vengerov [1] (1888-1919) partizán komisszár tiszteletére, aki a falu szülötte volt, (forrás: Историческая справка, работы П. М. Пономаренко.), így valószínűbb, hogy Fazekas Béla a birjusza-menti Vengerkában járhatott. (De nem kizárt, hogy létezett egy Vengerszkaja nevű falucska is, de erről nincs tudomásom). Viszont Trofim Vengerov valószínűleg egy 1848-as magyar honvéd (vagy gyermeke) lehetett, mert a 19. század közepén más magyarok nemigen jártak arrafelé, hadifogolyból pedig több száz is volt! Magának a Trofim névnek is ragadványszínezete van, ugyanis jelentése „кормилец”, ami családfenntartót, eltartót jelent oroszul. Foglalkozása béres, napszámos volt, ami egy hadifogoly családjának éppen megfelel.

Számomra a történet azért izgalmas, mert látó közelbe hoz egy 1000-1500 évvel korábbi helynévadási szituációt! Helynév és Petőfi elemzés szempontjából három ma is létező település neve érdekes: Vengerka, Barguzin és Eleszun. Kezdjük Vengerkával.

Vengr, venger az orosz nyelvben magyar embert jelent. De ez lengyeles műszó, ami az ugorból eredeztethető. A népi szóhasználatban mágyári, mágyárszki volt a használatos. A legrégibb orosz írásos emlékben A Régmúlt idők krónikájában (PVL) pedig ugri (ugorok) a magyarok neve. (угринъ, мн. угре). A kulturáltabbnak tűnő venger népnévből kicsinyítő képzővel, és jelentésmódosulással alakultak ki a vengerka további jelentései: magyar leány (mágyárka), magyar tánc, magyaros felsőruha, magyarok lakta helyiség neve (lásd Vengerka falu nevét). A világháborús magyar hadifoglyok nem alakítottak ki kolóniát Szibériában. Vagy meghaltak, vagy hazatértek, vagy kisebb közösségben, családokban maradtak kint. Nagy a valószínűsége, hogy Vengerka alapítói valóban a felszabadított, de haza nem engedett 1849-es magyar honvédek voltak. Itt, a 19. századi népnév-helynév kialakulás hasonlóan ment végbe, mint ahogyan a magyar honfoglalás kori – minden nyelvi formáns nélkül, -i képzővel ellátott -- nép-, és törzsnevekből kialakultak a mai helyneveink egy része. (Pl. Csehi, Tóti). Ezekben az esetekben a környéken tömegével sem csehek, sem tótok nem élhettek, mert akkor a helynévadás lényege sérülne, hiszen a mástól megkülönböztető jellegnek kell dominálnia a helynévben. Elkülönült szigetet alkothattak, mint a magyar hadifoglyok Csita környékén, vagy Tajset mellett. A személynévből kialakított változatra Vengerovo (a Vengerov névből) a példa.

Barguzinszk. Az oroszos -szk végződést az idő nem igazolta, a cári adminisztrációban a helyi név maradt fenn. (бур. Баргажан) A 20. század elején ez egy, pár ezer fős település volt. Barátosi verziója szerint 1850 körül épült és a magyar hadifoglyok építették. Neve először Kőrös volt, de ezt a helybéliek Kerezsnek ejtették, ami „rühes”-t jelent, ezért megváltoztatták a nevét. Ezt a verziót semmi más nem támasztja alá, mint Barátosi meséje. Már 1648-ban kozák erőd létesült itt. 1860-ban 981 lakosa volt. Barguzin egy száraz, hideg, keleti szél (bóra) neve, ami a Bajkál-tó középső részén fúj és pár óráig tart. Legnagyobb ereje ősszel van. Barguzin a folyó neve is, amelynek partján a város felépült. Ha volt itt nagyobb létszámú magyar hadifogoly csoport, akkor a Kőrös elnevezés csak saját körben használt önelnevezése lehetett a helynek, ami soha nem terjedt el.

Eleszun. Csak 2004-től elismert, pár száz fős lakott hely. Történelmét nem ismerem, de a szibériai Petőfi legenda ismeri, mint Petőfi halálának helyét! Tekintettel arra, hogy földrajzi helyzetét Barátosi jól adta meg Iljuszun(szk) néven (Kb. 100 km, ÉK-re Barguzintól), nincs jelentősége a kialakult névvitának, ami a másik két Petőfi kutató, Svigel Ferenc és Sándor József között folyt Eleszun orosz nevének tárgyában. Iliszunszkájá vagy Iliszunszk az orosz nyelv szabályai szerint mindegyik lehet helyes a mongol eliszun (jelentése: homok) szóra vonatkozóan. Köznévből – jelentéshasadással -- helynév lett. A képzős szerkezetek idővel elmaradtak, de a különböző krónikások nem hazudtak, amikor a hallott változatot lejegyezték és így hagyták meg az utókornak. Tehát a hallás után magyarul rögzített név alapján is megállapítható, hogy ilyen település már a 19. század elején létezett, függetlenül a mai orosz történetírás érdektelenségétől.

Nézzük tovább a Puszta „magyaros” helyneveit! Ott van pl. Magyar (Мадьяр) nevű, egyutcás kis falucska Tatárföldön, a Káma-víztározó északi partján. (55.95534, 53.0279). Története nem ismert. A venger és a mágyár szláv eredetű népnév után vizsgáljuk meg a harmadikat, az ugorokat! Ha az ó orosz nyelvben a magyarok ugorok voltak, (угринъ, tsz. угре) és a venger szó is az ugorból alakult ki (Vasmer szótára szerint a „vengr” kifejezés a litván „unguras”-ból keletkezett, nem később, mint a 10. sz. elején.), akkor az Ugra, Ugrin, formátumú földrajzi nevek is valószínűleg népnévből, vagy népnévből lett személynévből jöttek létre. Az alábbiakból is belátható lesz, hogy az „ugor/ugrin”, szláv eredetű szó, jelentése: „magyar ember”. Hol vannak az ilyen helynevek? Érdemes utánajárni, és én ezt meg is tettem! És vajon a névkutató szakértők miért nem úgy foglalkoznak velük, mint népnévből alakult helynevekkel, személynevekkel? Magyar-e az Ugrin személynév? Ez a név a honfoglaló Csák nemzetség több tagjának is neve volt. Ugrin, kalocsai érsek, IV. Béla egyik kiváló hadvezére, aki Muhinál elesett, a honfoglaló ősök leszármazottja volt. A 13-14. századi oklevelek tele vannak Ugrin nevű lovászmesterekkel, tárnokmesterekkel, országbírókkal.

Az Ugrin-Ugron személynév eredetével és alakváltozataival többen is foglalkoztak. Pl. Hóman Bálint. A Magyar középkor taglalásakor (az Ugron szónál) ezt írja: „Az Ugrin név első biztos említése magyarországi forrásban 1146-ból való és Csák nembeli Ugronra vonatkozik… Az első Ugrinusok azonban, kiknek nevét ismerjük, horvát emberek voltak… Az első Csák nembeli Ugrin tán Kálmán király hű kísérője, Ugra comes (Képes Krónika 1095-höz), az első névszerint ismert horvát bán (v.ö. Századok, 1909. 377–378. l., Pauler: M. Nemz. Tt. I. 2 221. és 467. l.) volt, kit a horvátok Uguranus (Ugaranus) comes néven ismertek. (Šišic: Prirucnik. I/1. 628., 634. l.)”. Véleményem szerint mindez nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy esetleg, itt is a népnévből lett személynév jelentésmódosulásának egy példájával találkozunk-e? A lengyeleknél, a horvátoknál, az oroszoknál az Ugor, Ugrin és a belőlük képzett személynevek viselői valamiképpen a magyarokhoz kötődtek. A megkülönböztető jelző, amivel a többiektől eltértek az a „magyar” volt, és ezt a náluk használatos szóval fejezték ki. Tehát téves Hóman azon megállapítása, hogy „Az első Ugrinusok azonban, kiknek nevét ismerjük, horvát emberek voltak”! Helyesebb lenne, azt mondani, hogy horvátok között élő magyar emberek voltak! És ezt éppen a nevük bizonyítja!

Szinte minden – a témával foglalkozó szakértő -- elismeri, hogy az ugor elnevezés eredete valóban homályos. A 12. század elején összeállított orosz őskrónikában egy területnek és két népnek a neveként is szerepel az „ugra/ugor” szó. (Magyar föld: „Угорьская земля”; valamint Kijev-Rusznál átvonuló fehér és fekete ugorok). Csak megjegyzem, hogy a Nyesztor krónikában a magyarokra vonatkoztatott ugor elnevezés nem azonos a hanti és manszi nép komi-zürjén jugra nevével! Az a téveszme, hogy a Jugaria (azaz Jugra) földrajzi elnevezés a Hungariával azonos lenne, csak a 15. században bukkan fel, nyugat-európai források felhasználásával. Egyáltalán nem biztos, hogy az ugor szó eredetileg obi-ugorokat jelölt! Erről Götz Lászlónál olvashatunk bővebben. (Néhány szó az „ugor” népnév színeváltozásáról. Keleten kél a nap, Püski, 1994. 277.o.).

Egyébként, nem csak egy orosz forrás bizonyítja a magyarok „ugor” nevét. Igor, novgorod-szeverszki nagyfejedelem 1185. évi, kunok ellen indított, hadjáratát elmesélő „Ének Igor hadáról” kéziratban „poroszkáló magyar lovakról”[2], avar sisakról is («угорьских иноходцев»; «шеломы оварьскыя») említés történik. Közvetve szó esik a magyar királyról (III. Béla 1172-1196) és a Kárpátokról is. «Галичкы Осмомыслѣ Ярославе! Высоко сѣдиши на своемъ златокованнѣмъ столѣ, подперъ горы Угорскыи своими желѣзными плъки, заступивъ королеви путь, затворивъ Дунаю ворота». „Halicsi Oszmomüszl, Jároszlávban! Ki magasan ülsz aranyból kovácsolt trónusodon, vas csapataiddal támaszd meg a Magyar hegyeket s rekeszd el a király útját, elzárva a Duna kapuit”. A magyar - kijevi – halicsi viszony abban az időben elég közvetlen és bonyolult volt. Ezt csak azért említem meg, hogy a sokszor hivatkozott (11-13. századi) orosz krónikások szavahihetőségének megítélésekor (pld. az ugor-magyar-venger népnevek értelmezésénél, vagy az avarok „eltűnésénél”) érzékeltessem a közeli, szomszédos viszonyt. (A szomszédját elég jól ismeri mindenki, de erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni!). Van személynév eredetű bizonyíték is ebből a korból. Ő volt Szentéletű Magyar Mózes szerzetes. (Született Erdélyben, 990-995. körül, meghalt Kijevben, 1043. július 26.-án.). Orosz neve: Преподобный Моисей Угри́н (St. Moses the Hungarian).

Magyar Mózes az ortodox egyház szentje. Ezért tisztelete, kultusza nem alakult ki a (katolikus és protestáns) magyarság körében. Életének legfontosabb forrásait a kijevi Pecserszkaja Lavra Paterikonja őrzi. 1025 és 1043 között a kijevi Barlangkolostorban élt. (A hagyomány szerint ő volt a monostor harmadik lakója.) Legendáját, magyar nyelven először Iglói Endre közölte 1962-ben. A nyíregyházai Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola 1997-ben jelentette meg Ivancsó István: Magyar Mózes – liturgikus tiszteletének tükrében című írását. Mózes fivéreit, Magyar Szent Györgyöt (ünnepe: július 24.) és Novotorzsoki Szent Efrémet (emléknapja: január 28.) szintén tiszteli az orosz egyház. Magyar Szent Györgyöt (Georgij Ugrin), aki idősebb testvéreivel, Szent Mózessel és Szent Efrémmel Borisz fejedelem szolgálatában állt, 1015. július 24-én gyilkolták meg. Ezen szentek nevének  az Ugrin jelzője minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a 11. századi Kijevi Rusz lakói a magyarokat ugoroknak, a magyar embert ugrinnak hívták! Alátámasztja ezt Ladó György Magyar utónévkönyve is, amely szerint „Az Ukk személynév a magyar Ugrin ~ Ugron személynév rövidült alakja, és egy szláv ’magyar’ jelentésű szóból vált személynévvé. Ugyanez a név bújik meg a Veszprém megyei Ugod (a -d itt kicsinyítő-becéző képző), illetve a Bács-Kiskun megyei Tiszaug nevében. M. Vasmer Etimológiai Szótára szintén az ugrin szó magyar jelentését bizonygatja: Угрин – прилаг. угорский "венгр, венгерский", только др.-русск. угринъ, мн. угре (Пов. врем. лет), укр. вугор, угор, сербск.-цслав. гринъ, мн. гре, сербохорв. угар, род. п. угра, также угрин, словен. vogr, vogrin (Мi. ЕW 223), чеш. uher, слвц. uhor, польск. wegier, wegrzyn. Из слав. *ogъrinъ заимств. др.-лит. unguras "венгр", не позднее начала Х в.; Akkor az alábbi helyneveket (rajtam kívül!), miért nem ebből a megközelítésből vizsgálják a „szakértők”?

Uhryn (49.4767; 20.8594) Lengyelország. 1945-ig itt lemkók (lemákok) éltek.

Uhryn’  (48,97028; 25,84028). Kis falu Chortkivtól délre, a Szeret partján. Itt található az Ugrinszka barlang.

Ugra , az Oka baloldali mellékfolyója.

Ugra, település 54.7609, 34.3882.

Ugrica, település 54.4253, 33.5509. Ma ez a kalugai terület. A magyarok ősei a 8-9. században erre is vonulhattak. Lásd. Pl. K. J. Grot könyvében: „В продолжение своего пути Мадьяры, по всей вероятности, несколько раз останавливались на более значительное время. Так есть основание думать, что подобной стоянкой была местность на Оке в нынешней Калужской губернии. На это предположение наводит нас река Угра (приток Оки), обязанная по‑видимому этому обстоятельству (т. е. прохождению здесь Угров) своим названием. Прозвали ее так, без сомнения, не сами Угры, а соседние Славяне.” /„Моравия и Мадьяры“ К. Я. Грота, стр. 206‑217./

Ugrin folyó Harkovnál. „Az Ud folyónál, a Muravszki  Út bal oldalán van az Ugrin és a Lopány folyócska. Az Ugrin pedig az Udiba ömlik, a Lopány pedig a Harkivba, a Harkiv pedig az Udba”. /«Книга Большому чертежу»/ Erről az írja K. J. Grot, hogy: „az Ugrin névben (mint az Ugra folyónévben is) nem lehet, hogy ismételten ne lássuk meg a magyarok nyomát, akik bizonyos (nem túlságosan jelentéktelen) ideig vándoroltak ezen a helyen”. В этом названии „Угрин“ (как и в р. Угре) действительно нельзя опять не видеть следа Угров, которые в течение некоторого (не слишком незначительного) времени кочевали в этой местности. /„Моравия и Мадьяры“ К. Я. Грота, стр. 206-217/.

Uhorské Ugra (48.47144; 19.75153). Nógrád megye, (ma szlovák területen van).

Ugra (Biharugra 46.9693, 21.5976) A jelenlegi magyar-román államhatár találkozásánál fekszik. Biharugra területén az Árpád-korban már léteztek települések: Peszere, Peterd, Iregd vagy Nagyugra, Kisugra vagy Egyházasugra, Monostorugra.

Ugra (Marosugra 46.4475, 24.3211). Marosvásárhelytől 22 km-re délnyugatra a Laskod-patak torkolatánál a Maros bal partján fekszik.

Ugra (Szászugra, Ungra, Ugrona. 45.9834, 25.2671), Nagyközség Nagy-Küküllő vármegye kőhalmi járásában.

Ezzel a kérdésfelvetéssel fejezem be a Puszta helynévvizsgálataim első részét.

[1] Михаил Трофимович Венгеров (1888–1919) pодился в селе Спасском Каинского уезда Томской губернии в батрацкой семье. http://gaidarteka.ru/document/546

[2] „Szvjatopolk megparancsolá, hogy a Kajala mellől hozzák el az apját/ két magyar poroszka ló között,/ Kijevbe, a szent Szofiába.” – idézet az Igor Énekből.

 

A PUSZTA NYELVE II.

A Puszta helyneveinek elemzését az „ugar” szó vizsgálatával folytatom. Nemcsak azért, mert a magyar jelentésű Ugrin, Ugra nevekkel fejeztem be az első részt, vagy azért, mert az „ugar” szó csak egy hangban tér el az „ugor”-tól, hanem azért, mert ennek a szónak egészen más jelentéstartalma van, mint az „ugor”-nak. Vagy mégsem? Erre a kérdésre csak az írásom végén válaszolok!

Az előzőekhez hasonlóan, most is a Czuczor-Fogarasi szótár értelmezését idézem: „Oly szántóföld, melyet a terménynek betakarítása után a jövő év őszéig, tehát egy évig veteményezetlenül heverni, pihenni hagynak, azonban tavaszon és nyáron át rendesen háromszor, néhutt négyszer is felszántják, s így készítik elé a következő vetéshez. Különösen hol a vetést három szántás előzi meg, ott az ugarföldet először tavasz végén, másodszor nyár derekán s utoljára a vetés előtt szokták fölszántani; az első szántás neve: ugarolás, a másodiké: forgatás v. keverés, a harmadiké vető szántás v. vető alá szántás. Ugarokon legeltetni a nyájakat. A volt úrbéri földek egy részét ugarnak szokták vala hagyni. Ugarba vetett gabona. Különbözik tőle némileg parlag, mely több ideig míveletlenül hagyott földet vagy szőlőt is jelent. A tartós háború alatt parlagon heverő telkek. Parlagon hagyott homokbuczkák. "Parlag nagy részént Hunnia főlde s ugar." (Virág B.). Sokak véleménye szerint szláv eredetű szó, mert szerintök szerbül szintén ugar, s cseh és szlovák nyelven Miklosich szerént úhor, mely Stephanovics Vuk értelmezése után vetésre feltört, és a nap átmelegítésének kitett föld, áll t. i. az az igekötő u, és égetésre, tűzre vonatkozó gar, hor elemekből.  ” Itt felhívom a figyelmet arra a kijelentésre, hogy az ugar nem parlag! Ez a szántóföld egyik állapota: „Szántó. Minden olyan terület, amely rendszeres szántóföldi művelés alatt áll, tekintet nélkül arra, hogy a talajmunkát milyen módon végzik, vagy a területen átmenetileg növénytermelést nem végeznek (ugaroltatják).” (KSH Fogalomtár). Adynál az ország tespedtségének, meddőségének, elmaradottságának szimbóluma. "Elvadult tájon gázolok: ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem, ez a magyar ugar" (A magyar ugaron. Kiemelések: tőlem!).

Az ősi ugar szó, magyar nyelvbéli használata, jelentése, értelmezhetősége annyira meghaladja a szláv „úhor” szóét, hogy szinte gyermetegnek tűnik a szláv származtatás. Az égetésre, tűzre vonatkozó gar, hor (уга́р. *гаръ, связанного чередованием с горе́ть, жар. Vasmer, PAGES: 4,145) szláv elemek felemlítése magyarázatképp, olyan erőltetett, hogy azt a gondolkodó ember azonnal elveti!

Ady nem volt névfejtő nyelvész, mégis pontosan fogalmazott: „Ezt a vad mezőt ismerem, ez a magyar ugar”! Tehát az ugar szó egyik alapértelme: a mező! Na, ez aztán a nagy felfedezés! – mondhatnák. Igen, de ha így van, akkor tovább megyünk. Melyik az az ősi, titokzatos, megfejtetlen szó, amely hasonló hangzású és jelentésű, mint a magyar „ugar”? Ez egy város, egy több ezer éves település neve: UGARIT. Nézzük meg az indoeurópai magyarázatokat!

Probably is ultimately from Sumerian ugaru "field." Talán a sumér „mező” szóból -- mondja az angol. Sumerian a-gar and Akkadian ugaru, meaning "field," cannot be separated from Indo-European angr-os (Greek), ager (Latin) and Acker (German) "field." / Cyrus H. Gordon, Before the Bible: the Common Background of Greek and Hebrew Civilisations, Collins, London 1962. {p. 53}/

Miért maradt ki a magyar ugar? Talán azért, mert itt az egyezés morfológiailag, szemantikailag szinte száz százalékos? Ez talán arra utalhat, hogy a magyar nyelv ősibb a görögnél, a latinnál és a germánnál? Én nem vagyok elfogult. Nem állítom, azt hogy Ugarit magyarul van, vagy magyar szóból ered. Ez lehetetlen! Szerintem: az ősi „ugar” szó az ős, előmagyar kultúrában maradt fenn napjainkig! A többiek innen vették át! Ez a magyar nyelv „jelentés-, és alakmegőrző” tulajdonsága! Hogyan, és mikor történhetett mindez? – adódik a kérdés.

Bár Ugarit helyén már Kr. e. 6. évezredben lakott település volt, első írásos utalás a városra csak Kr. e. 1800 körül keletkezett, mint Eblához közeli helyre. Zimrí-Lim, az ókori mezopotámiai mári királyának (kb. i. e. 1779 – 1759), -- aki Jahdun-Lim fia volt—levéltára is említi Ugaritot. Az ugariti uralkodók névsora az i. e. 14. században keletkezett, és több mint négy évszázadra megy vissza. (Wikipédia). Maga a település 1928-ig ismeretlen volt, annak ellenére, hogy egyiptomi forrásokban sok utalás maradt fenn róla. Ekkor találtak rá véletlenül, Rasz Samra arab faluban (35.602, 35.782). A Rasz Samra-i tellt (halmot), amely alig 500×600 méteres alapterületen fekszik, ennek eredményei alapján azonosították Ugarittal.

A mintegy 8000 évvel ezelőtt a magyar Alföldön és a Kárpát-medence déli részén kialakult egy kelet-mediterrán eredetű un. Körös Kultúra. A Dunai-Tardenoisi kultúra mezolitikus kultúra i. e. 6000 körül alakult ki. 1961-ben, Tatárlakán megtalált agyagtáblácskák bizonyítják, hogy ezek a fellelt legkorábbi írásjeleket tartalmazzák, mivel radiokarbon vizsgálatok szerint (amit a környező leleteken végeztek) i.e. 5500 körül keletkezhettek, így kb. ezer évvel előzik meg a legkorábbi ismert sumer agyagtáblák írásait. (Wikipédia). Ez azt jelenti, hogy Ugarit legrégebbi történelmével párhuzamosan a Kárpát-medencében és a Duna középső-alsó folyása mentén már létezett egy kultúra, amelynek kapcsolata a termékeny félhold népeivel még nem feltárt. Ezzel a rövid ismertetővel a MIKOR kérdésre szerettem volna válaszolni. Tehát akkor, amikor az ugarit szó mező értelemmel bírt!

Hogyan és hol történt a szóátvétel? Erre a diffuzionizmusnak[3] és hiperdiffuzionizmusnak nevezett kultúrantropológiai elméletben találunk választ. Ennek, a kultúrák terjedéséről -- a 20. század első negyedében kialakított -- elméletnek a kiterjesztésével magyarázatot kaphatunk az írásaimban feszegetett olyan kérdések részleteire, mint a magyar mém, a magyarazonos helynevek elterjedése a földrészeken. Természetesen G. Krantz által is javasolt irányban (a 9. századi visszaáramlás fenntartásával): „Általában azt állítják, hogy az uráli magyarok egy bizonyos keleti pontról vándoroltak Kr. u. a 9. században Magyarországra. Ehelyett úgy vélem, hogy sokkal korábbi időben az összes egyéb uráli nyelvűek terjeszkedtek kifelé Magyarországról”. (Grover S. Krantz: Az európai nyelvek földrajzi kialakulása. Budapest, 2000. Első fejezet.). Azonban, a Buda-Budha, a Kebele-Kybele, a Baal-Béla, a Bel-Ár, a magyar nyelvű amerikai indiánok, a magyar nyelv kialakulása, a Puszta „magyarnyelvűsége”, és még sorolhatnám a többi – kellően meg nem válaszolt – kérdést, tökéletesen megválaszolni nem lehet. (Sokaknak már a kérdésfelvetés jogossága is kétséges). Itt, csupán bemutatok olyan alternatívákat, amelyek egyenértékűek (sokszor logikusabbak), mint a mai tudományos magyarázatok.

Az ugar/ugor kérdésre pedig az a válaszom, hogy Eurázsia északi részén, ahol a Délről felvándorolt népeket (a termékeny félhold népeit) – megkülönböztetésül a helybéliektől – nevezhették mezőséginek, mezeinek, az ő szóhasználatukkal: ugoroknak! (Kizárólag: szerintem!). Az egyes embert pedig Ug-nak, (többes számban Ug*k), ami mondabeli ősapánk Ugek/Ügyek nevének magyarázatául is szolgálhat.

A Puszta nyelve és a szlávok

A 20. és a 21. század határán, Kelet-, és Közép-Európában, megnyílt a lehetősége annak, hogy történelmünket szabadabban, a tudomány mai szintjén értelmezzük, fogalmazzuk meg és tanítsuk. Sajnos Magyarországon ez idáig, ez nem sikerült!

Glatz Ferenc szerkesztésében elkészült (1995, Officia Nova) A magyarok krónikája című „népmű”. Ebben sajnos, sem a szabadságot, sem a modern tudományos eredményeket nem fedezhetjük fel, és a magyarok őstörténetének megítélésében káosz van a tudósaink fejében, ezért a mai fiatalság sem tud eligazodni régmúltunk útvesztőiben. Alap, közép és felsőfokú iskoláinkban inkább a tanároktól, szülőktől és az egyén ambíciójától, (és sajnos a Médiától), semmint a tananyagtól, függ a diák múltmegítélése.

Őseink nyomait földrajzi-, és személynevekben kutató munkám során kénytelen voltam a Puszta jelentős részét elfoglaló keleti szlávság történelmét kicsit részletesebben tanulmányozni. Szerencsémre az orosz történelemoktatás jobban reagált az idők szavára, mint a magyar. A magyarokat is érintő régi források, archeológiai ismertetők, archeo-genetikai eredmények oroszul és angolul az interneten elég bőségesen megtalálhatók, míg magyarul csak a töredékük lelhető fel, az is legtöbbször csak nyomtatásban.

2010-ben, A. N. Szaharov szerkesztésében megjelent egy háromkötetes, közép-, és felsőoktatási tankönyv Oroszország történelméről. (История России с древнейших времён до наших дней: учебник / под ред. А. Н. Сахарова. М., Проспект, 2010.). Interneten a http://protown.ru/information/hide/6639.html honlapon érhető el.  Copyright © ProTown.ru 2008-2015. A. N. Szaharov (1930- ) szovjet-orosz történész professzor beevezetője szerint ebben a műben kellőképpen figyelembe vannak véve a különböző korok történészeinek (beleértve az emigráns orosz történészeket is) megalapozott elméletei is. Természetesen az alapokat a hiteles források, a régészeti leletek, a genetikai és a nyelvészeti tudományok kell, hogy szolgáltassák.

Jelen esszémben a keleti szlávok őstörténetével kapcsolatba kerülő magyar vonatkozások egynémelyükére térek ki, lehetőleg olyan összefüggésben, amilyenekre eddig nem találtam példát, vagy magyarázatot.

Szokásomhoz híven egy példával érzékeltetem, hogy mire is számíthat az olvasóm.

Könyveimben többször kifejtettem, hogy a Kijevi Rusz történelmének bemutatásakor a magyar és a nemzetközi tudóstársadalom kevesebb szerepet szán a magyaroknak, mint amilyen megjárna – az általuk is jól ismert – források bemutatásakor. Általában megelégszenek a kijevi Barlangmonostor szerzetesének Nyesztornak, a PVL első szerkesztésekor (1110–1113) megemlített példáival, illetve a máig fennmaradt helynevek magyarázataival. A PVL (azaz a Lavrenytij-évkönyv) magyar vonatkozású részei már nem egy alkalommal publikálásra kerültek. A középkori orosz történeti irodalom kérdéseivel sokat és intenzíven foglalkozott Font Márta is, aki összegyűjtötte a Kijevi Évkönyv (az Ipatyij-évkönyv 1118-tól 1199-ig terjedő része) magyar vonatkozásait, de ezek főként a halicsi küzdelmekre vonatkoznak. Szili Sándor a normann kérdés szempontjából releváns keleti szláv (és más egyéb) forrásokat tette közzé. A lényeg itt, hogy a magyarok elnevezése ugri (угри) Magyarországé Ugrija. Továbbá az, hogy Álmos, (Olma) udvarháza (Олъминъ дворъ) helynévnek valamilyen köze lehet Álmos fejedelemhez. De már ezt is sokan kétségbe vonják! Annak ellenére, hogy a magyarok 840. évi kijevi uralmáról George Vernadsky (1987-1973) orosz-amerikai történész professzor is ír a jegyzeteiben. (History of Russia Yale University press. 1943.) Azt írja, hogy „Kijevet elfoglalták a kazárok és a magyarok. A magyar vezér, Álmos (Olom) Kijev uralkodója (katonai vezetője) lesz.” Erről M. N. Tyihomirov ír egy kritikai cikkében: „Автор отметил звездочкой предположительные даты. К их числу отнесен, например, 840 год с пометкой: «Киев занят хазарами и мадьярами. Мадьярский вождь Альмус (Олом) делается правителем (воеводой) Киева»”.(Исторические связи России со славянскими странами и Византией. М.Наука, 1969. Сс. 238-251.). Nem kell teóriákat gyártani, Kijevet nem finnugor környezet vette körül, csak ugor! A Kaukázus jelzője is ugor volt! És nem véletlenül! Azt az orosz történészek is elismerik, hogy ebben az időben a kazároknak adóztak. De, hogy a Dontól É-Ny-ra a magyarok képviselték a kazár hatalmat, azt már kevesen említik meg. Pedig önálló hadjáratra egy alárendelt nép nem vállalkozhatott a birodalmon belül! Vernadszkij kronológiájában mégis ez van:  *840. Киев занят хазарами и мадьярами. Предводитель мадьяр Алмус (Олом) становится киевским воеводой. 863. Мадьяры и кабары (враги хазар) разбили франков у Эльбы. 881. Мадьяры и кабары возле Вены. A nyugati történetírók is megemlékeznek ezekről a hadjáratokról, de a kazárokról egy szó sincs! A magyarok meg a Puszta nyelvén beszéltek! Az csak természetes, hogy ebből a koinéból maradtak nyomok az ős szláv nyelvben is. Van erre példa? Nézzük csak meg azt a jelentéktelen névmást a PVL-ben, amivel nem tudnak megbirkózni a szláv nyelvészek! Az 1050-es krónika leírja, hogyan lett Oleg ruszkij: «и беша и у него мужи варязи, словене и отьтоле прозъвашася русию». Mai nyelven: «Оттоле», то есть с того срока, как Олег оказался временным князем Руси, его воины и стали именоваться русью, русскими. Magyarúl: attól! (с тех пор, оттуда)! az időtől kezdve, kezdték „rusz”-nak nevezni! Az „attól” szó fennakadt a hálón, és a mai napig nem jöttek rá, hogy ez magyarul van! (Ilyen esetekben a magyar nyelvészek azonnal közlik, hogy ez csak véletlen egybeesés, és számtalan nevetséges példát hoznak fel annak igazolására, hogy ez butaság.) Ha meg valamiről kiderül, hogy nem szláv, akkor az csak török lehet! Mint az alábbi példából is kitűnik:

Kijev, az orosz krónikák szerint az „orosz városok anyja” – és ezt Oleg jelentette ki, miután elfoglalta Kijevet. Sok orosz nyelvésznek csípi a szemét, hogy Kijev himnemű szó, így sehogyan sem válhat „anyává”! J. N. Drozdov 2011-ben például azt írta az Európa türknyelvű időszakának történelme (Тюркскоязычный период европейской истории. DrozdovYuN, 2011 - 599 oldal) című könyvében, hogy a szláv nyelv törvényei szerint Oleg ezt így nem mondhatta, de mivel a türk nyelvben nincsenek nemek – türkül igen! Tehát Oleg Türk nyelven beszéhetett! („А вот потюркски так сказать он мог – в тюркском языке нет категории рода и поэтому Киев можно было назвать матерью. Значит Олег говорил потюркски.) Ebből a logikából kiindulva mondhatjuk, hogy akár magyarul is beszélhetett! Ennek legalább van történelmi alapja. (Aszkold és Dir valószínűleg Álmos hűbéresei voltak). De van több ilyen furcsa egybeesés az orosz és a magyar szavak között. Ha elfogadjuk az alán-rusz és a magyarok 8-9. századi alán szomszédság hipotézisét, akkor egyes – indo-iránira visszavezethető – szavaink alaki és jelentésbeli hasonlósága máris nem tűnik véletlennek. Ilyen például a VEZET – ВЕЗЁТ (vizjot) „szócsalád”. Magyarázat:

Magyar értelmezés -- VEZET: Élőlény, vagy tárgy mozgását irányítja. Szótő a vez-. Eredetére több elképzelés van. Finnugor: cseremisz videm, mordvin vetamsz, észt vedamsz (‘vezet’). A finnugor *vete- alapforma szabályos származéka a vez-, a tőbeli t–z megfeleléssel. Szanszkrit: vizati (vezet, intéz, végeztet). Tamil: vay-angu, vas-angu (vezetni, irányítani).

 Max Vasmer (Russisches etymologisches Wörterbuch) szerint – ВЕЗУ́ :  др.-инд. váhati "везет", авест. vazaiti "везет, едет", алб. vjeth "краду", аор. vodha (впрочем, возм., связано с веду́), греч. памфильск. εχέτω "он должен принести", лат. vehō "везу", гот. gawigan "трясти, двигать". PAGES: 1,286. A szótő itt is a vez-. Jelentése: elmozgat, elszállít, hoz, visz, („megy neki”). Folyamatos párja:  вози́ть. Továbbá, az itt említett ВЕДУ́ (PAGES: 1,284.), melynek a jelentése: vezetni (magát viselni). Itt szintén van óind, aveszta származtatás: Родственно лит. vedù, vedžiau, vèsti, лтш. vedu, vest "вести, жениться" (ср. др.-русск. вести жену "жениться"), др.-инд. vadhū́ṣ ж. "невеста, (молодая) жена", авест. vaδu- -- то же, ирл. fedim "веду, несу", авест. vāδayeiti "ведет, приводит", возм., также алб. vjeth "краду, ворую", аор. vodha (но см. везу́). A fentiekből valószínűsíthető, hogy a magyar és az orosz VEZ-, tő nem szláv, nem finnugor, hanem indo-iráni, amely a sztyeppei koinéból maradt vissza. Hogy melyik az ősibb, arra talán a magyar -ér képzős változat adhat választ, amely a legtisztábban maradt fenn. Ez a VEZ-ÉR szavunk. Ugyaninnen származik az arab vizir  (وزير‎ -- teherhordó), és az orosz Визи́рь (вазир, везер, везир, визир; мн. ч. вюзера́) — титул министра или высшего сановника в странах мусульманского Востока. De a magyarnak megfelelő orosz változat a: Вождь. Vasmer ezt is a vezetni igéből ( От веду́, води́ть.) származtatja, de a forma, a hangzás erősen torzult. (A nyelvészek örömére, mert így tudnak szabályt alkotni, ahelyett, hogy elfogadnák a kevésbé változó elsődlegességét!).

A „hallom” szóból származó halló kifejezést a legenda szerint a világon elsőként Puskás Tivadar használta a telefonhírmondó tesztelése során úgy, hogy: halló? Mégis az terjedt el, hogy angol szó. Pedig az első telefonközpontok 1878-ban Bostonban, majd 1879-ben Párizsban, Puskás Tivadar elvei szerint valósultak meg. A „halló” szó telefonáláskor használt jelentése 1884-től mutatható ki. Ha Puskás Tivadar francia lett volna és azt kérdezte volna, hogy „tu m'écoute”, akkor ma a világ összes óvodás gyerekének tudnia kellene, hogy ez francia szó! A magyar „halló”-ról meg a világon senki se tud, csak néhány magyar vitatkozik rajta! Valahogy így van ez a magyarok kijevi szereplésével is! Meg a névfejtésekkel is:

  1. V. Vernadszkij írja Az Ősi Rusz (Г.В. Вернадский : "Древняя Русь") könyvében (gót-ant háború rész): Az alánok utolsó háborúja a keleti gótokkal 375-ben volt az Erak folyó mellett. (Ma Tiligul a folyó neve. Ukrajna.). Jordanesre hivatkozva írja, hogy a hunok (alánok) királya Balambér, párbajra hívta a keleti gótok királyát (Vithimirt) és lenyilazta. A Balambér (görögül: Βαλαμεροζ) nevet – hivatkozva a Valamir változatra és az alán/keleti szláv kapcsolatra – szláv eredetűnek (Velemir) tartja. A magyar magyarázatok se különbek: „A Balambér egy férfi keresztnév, egy hun uralkodó neve, ami valószínűleg a germán Baldemar névből való, és a jelentése: merész + híres.” (Wikipédia). „ A hunok első ismert királya, akit azonban egyedül csak Jornandes emlit (De rebus Gleticis, 24. fej.). Neve az egyes kéziratokban majd Balamber, majd Balamir alakban maradt fenn s ez idő szerint nem lehet eldönteni, melyik a helyesebb változat. A nevet különben némelyek a gót Valamir névvel veszik egynek, s azon személynevek közé sorolják aligha jogosan -, melyeket a hunok a gótoktól vettek át… Rövid idő leforgása alatt Balambér a Volgától az Al-Dunáig mindent meghódított s az Al-Duna mellékén ütötte fel sátorát. További tetteiről nincsenek adataink”. (Forrás: Pallas Nagylexikon).

A bolgárok történelméből azonban tudjuk, hogy a hun-szarmata (alán) szövetséget Balambér (ur. 363-378) alapította meg, amikor feleségül vette a hun Kama-Batir kán leányát, Turán Bikát. A bizánci és a latin krónikák ettől kezdve ezt a szövetséget fogják az európai hunok alatt érteni. Balambért fia, Alip-bi (Baltazár, 378-390) követte az uralkodásban. Baltazár 390-ben halt meg, és a Kuiantau hegyen (ma: Kijev) temették el. Utódja Uldin (†409, vagy 412) lett, akinek fiai (Ruga és Oktár) között találjuk ősapánkat, Bendegúzt, Buda és Atilla apját. (http://bulgar-portal.ru). A bolgárokkal együtt megérkeztünk az én névfejtési változatomhoz is!

Szerintem a Balam-ber összetett szó. Első része Baál-Béla eredetű. (Ezt a kapcsolatot már többször részleteztem, itt elhagyom). Csak megemlítem, hogy a Bibliai nevek között feltűnő hasonlatosságok vannak, amelyeket én nem elemeztem. Gondolok itt Bélára, Edom királyára, aki Beornak fia. (1Móz 36,32). A szomszédos Moabita királyságban pedig élt egy természetfeletti erőkkel rendelkező jós, akit Bálámnak hívtak. Véletlenül (?) az ő apját is Beornak hívták. A pogány (Baál hívő) Moáb király Bálák, meg akarja átkoztatni Bálámmal - a pogányokhoz tartozó prófétával - Isten választott népét, de ez nem jön be neki. Minden esetre a Béla név a hunoknál kedvelt volt, a magyar mondák szerint is. Kérdezhetném, hogy a Belaber név feltételezése mennyivel rosszabb a Baldemárnál, a Valamir/Velemirnél? És ennek további értelme is van!

Elképzelhetőnek tartom, hogy a Magyarországra beköltöző volgai bolgárok adhatták a Vasi-Hegyhát délkeleti csücskében létesített telepüknek a Baltavár nevet. „Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte”. (Anonymus Gesta Hungarorum). Bérbaltavár (47.0101, 16.9693) Bér és Baltavár 1935-ös egyesüléséből jött létre. Mindkét falu Árpád-kori eredetű. Bér (Byr) helységet, amely a középkorban Töttös, Hegyes és Altal Byr néven szereplő három közeli településből alakult ki, egy XIII. század végi oklevél említi először. Hogy mi köze van a Baltavár szónak a bolgárokhoz? Nagyon sok! A bolgár-török uralkodók ezt a címet viselték már a középkor kezdetén. A Dulo klán ősi nemzetségjele (tamgája) volt egykoron. Ez így nézett ki: Ψ, ami egy álló fokost és egy fekvő íjat formázott. Ezek jelképezték a bolgároknál a kán hatalmát, amit „baltavárnak” kezdtek nevezni. Magyarázat: A fokos jelentése (mint a magyarban is) – balta. A „ber” szó jelentette az íjat. Ez a „baltás íj” később vezér, uralkodó értelmet vett fel. A jel eredetileg „baltaber” hangzású lehetett, ami később baltavár lett. A balta és az íj mindig a hatalom jelképe volt. De a bolgár heraldikában a ψ jelenti a nyílat és szárnyat, továbbá a sólymot is. Sokszor a háromágú szigonyt is így jelölik. (Bakhshi Iman: DJAGFAR TARIHI-ja alapján. Volume 2 Part 3). A felhasznált rész: Tamga of the clan Dulo. But later in a sign the Turan began to see the image "balta" (axe) - 1 and "ber" (bow{onions}).-l ~> also have named this tamgu "baltaber" (has taken the form "Baltavar" later), that is "Axen-Archen". As Bulgars selected leaders and Khans only from a clan Dulo the name tamgi - "Baltavar" - began to mean simultaneously as well "leader", "governor". Így a végeredmény (nálam): Balam-ber jelentése Béla, az íjász! (Emlékezzünk: a legenda szerint Balambér párbajban, íjjal megölte az alán királyt). Természetesen ez lehetett felvett, ragadvány név is, mint ősapánknál Mundzsuk/Bendegúznál.

Annyit még elmondok Szaharov orosz történelmi tankönyvéről, hogy kiemelt részletességgel szerepelnek benne az európai hunok és a kazárok. A történész professzor beevezetőjében ezt írja: „Подробно рассказано о гуннах, Хазарском государстве, чье разнообразное влияние на судьбы славянства трудно переоценить.” (Részletesen szólunk a Kazár Birodalomban lévő hunokról, akiknek a szlávságra gyakorolt különféle hatását nem lehet túlértékelni.)

Én így fogalmaztam a Fenséges Úr című könyvemben (Szekszárd, Schubert Bt. 2011.), „hogy a hunok legnagyobb hagyatéka a szláv nyelv volt.”

 

[1] Михаил Трофимович Венгеров (1888–1919) pодился в селе Спасском Каинского уезда Томской губернии в батрацкой семье. http://gaidarteka.ru/document/546

[2] „Szvjatopolk megparancsolá, hogy a Kajala mellől hozzák el az apját/ két magyar poroszka ló között,/ Kijevbe, a szent Szofiába.” – idézet az Igor Énekből.

[3] A diffúzió kultúraelemek elterjedését jelenti (magát a folyamatot és annak eredményét is). A fogalom elsősorban ezeknek a földrajzi térben történő helyzetváltoztatására utal, de vonatkozik ezeknek az időbeli és társadalmi térbeli (az őket hordozó személyek közelsége vagy távolsága) dimenzióira is. Ugyanis, néhány társadalmi-kulturális elem széleskörű megoszlásának magyarázata lehet a vándorlás vagy a diffúzió. Lásd pld. Sir Grafton Elliot Smith 1929-es térképét: Cultural diffusion map from Egypt by Grafton Elliot Smith.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik 0 Szólj hozzá! történelem nyelvész

A farkasok dala?

Még mindig Petőfiről

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Google+ Tetszik 0 2016. szeptember 07. - nakika

„Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!”

(Petőfi Sándor. A farkasok dala)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye napilapjában, az Észak-Magyarországban (Szólástér), 2015. július 20-án megjelent egy írás Mező István tollából a Petőfi temetésről. Nem egyedi eset, mert -- utólag -- a temetésről elég sok hírt adott a magyar média. Amiért ezt a cikket kiemeltem, az az alábbi idézet: „Petőfi szibériai tartózkodására sok érvet és ellenérvet felhoztak. A csontok vizsgálatát is sok szakemberrel elvégeztették. Csupán azt nem hallottam még, hogy Petőfi mentalitását ismerve, nem tudom elképzelni, hogy egy olyan vérmérsékletű ember belenyugodjon a fogságba, az elhurcolásba. Ő inkább a halált választotta volna”. Tapasztaltam, hogy sokan osztják ezt a véleményt!

Először a Facebookon reagáltam. Megírtam, – Mező Istvánnak címezve – hogy „teljesen egyetértek az írásoddal, kivéve azzal, amit nem tudsz elképzelni: „hogy Petőfi mentalitását ismerve, nem tudom elképzelni, hogy egy olyan vérmérsékletű ember belenyugodjon a fogságba, az elhurcolásba. Ő inkább a halált választotta volna”. Honnan veszed, hogy Petőfi belenyugodott a fogságba és az elhurcolásba? Évezredek óta a vesztes csata résztvevői vagy meghalnak, vagy elbujdosnak, vagy fogságba hurcolják őket, akár akarják, akár nem. Ismersz olyan Petőfi verset, amely a fogságba esésének estére vonatkozna? Talán a „A farkasok dala” kifejezhetné ezt a szituációt, de arról nem ír, hogy a farkasok fogságban – mint köztudott – harakirit követnek el. Táncsics Mihály a forradalom és szabadságharc bukása után nyolc évig rejtőzött a saját házuk alatt kialakított rejtekben egészen az 1857 májusában kihirdetett amnesztiáig. Petőfi ekkor már halott volt – minden verzió szerint. A körülményekről az orosz fogságból hazatértek tudnának mesélni! Azokat meghallgatva talán a képzeleted is kitágulna!” Nem tudom, látogatja-e Mező István a Facebookot, a célom csupán az ismeretségi köröm tájékoztatása volt a véleményemről. Most azonban szélesebb körben, bővebben kifejteném erről az álláspontomat.